220IMG_9842

Ha árajánlatot vagy bárminemű információt szeretnél kérni, esetleg ha kérdésed van munkával vagy fotózással kapcsolatban, a jobb oldalt lévő email küldő panelt kitöltve egyszerűen küldhetsz nekem üzenetet.Kérlek próbáld meg minél részletesebben leírni a kérdést vagy problémát, hogy hatékonyabban tudjak segíteni.Minden hozzám érkezett üzenetet elolvasok, és válaszolok rá, amint időm engedi.

Please correct form

Kötelező *

Blog

Filter by

Katgóriák

RSS

Minden amit tudni kell a 365 projektekről. Hosszasan kifejtve.

Ebben a posztban összességében a 365projektekről szeretnék írni, eloszlatni az ezzel kapcsolatos kételyeket, megválaszolni a kérdéseket, ami sokakban felmerül miközben nézi mások 365projektjét, vagy éppen el szeretné kezdeni a sajátját, de sok megválaszolatlan kérdése van. A saját tapasztalataimat fogom leírni, és a saját értékrendem szerinti “szabályokat” fogom megosztani, ami szerintem a legtöbb embernek jó irányt mutathat, hogy nagyjából meghatározza a sajátjait.
Visszaolvasva lehetett volna ez két részes poszt, de így egyben szeretném tartani inkább. Akinek túl hosszú, az olvassa nyugodtan két részben…:D
A posztban szereplő összes kép a saját 365 projektemből való.

Először is kezdjük azzal, hogy mi is az a 365projekt?
Itt írtam a sajátom kezdetekor egy nagyon rövid kis ismertetőt. Az egésznek az a lényege, hogy 1éven keresztül minden napra legyen egy fotónk. Tehát a cél, hogy minden nap fotózásra kényszerítse a fotóst, még akkor is, ha nincs kedve hozzá, és normális esetben nem fotózna. Ha az ember minden nap próbál újat alkotni, és mindig aznapra ki kell találni valamit, az nagyban segíti a kreativitásunk fejlesztését, de ennyire még ne szaladjunk előre, a hatásairól majd később…

Mikor kezdjünk 365projektet?
Bármikor kezdhet aki igazán szeretné, de több szempontból is előnyös valamelyik év első napján kezdeni. Például így nagyon könnyen lehet érezni, hogy hol is tartasz a projektben, ahogy halad az év. Egyértelműen látod, hogy mennyi van még hátra. Látod, hogy évszakokban hol tartasz, és elég ránézned a dátumra, rögtön tudod, hogy hány hónap van még hátra, vagy hogy mióta csinálod, nem kell átszámolgatni semmit. Továbbá a legtöbb fotós az év elején kezdi, és manapság elég gyorsan meg lehet egymást találni. Flickr-twitter-facebook, és már meg is van az a pár ember, akivel együtt elkezdtétek. Fel is veszitek a kapcsolatot egymással, és lehet bátorítani a másikat, ha véletlen úgy érzi, hogy abba szeretné hagyni. Lehet dumálni a közös érzésekről,szabályokról,képekről, stb-ről, amik a projekt közben előjönnek. Én konkrétan ha jól emlékszem, a 365projekt által ismertem meg Fejes Viktort, akivel aztán elkezdtük csinálni a Tripodcastet, ami szerintem idén az egyik legjobb ötlet volt, amibe belevágtam, és azóta is csináljuk hetente. Ő is elkezdte a 365projektet, de aztán abban a formában ahogy ő csinálta, pár hónap után abbahagyta.
A poszt írásának időpontjában van még 4 napotok január 1-ig, szóval még van idő átgondolni és elhatározni magatokat.
Jó ötlet lehet még esetleg szülinapotokon, vagy valami hasonló nevezetes napon elkezdeni, vagy egyszerűen csak belevágni egy random időpontban és kész. Utóbbi opció azért nem annyira jó, mert úgy mindig megfogalmazódik az emberben, hogy áááh, tökmindegy, majd holnap elkezdem, majd holnap…majd holnap…és végül sose kezdi el. Ezért jó a január 1, mert azt nem nagyon lehet halogatni. Ha most nem kezded el, várhatsz még egy évet. Legalábbis én így voltam vele, én mindenképpen január 1-jén szerettem volna elkezdeni, és így is tettem.

Miért van 366 írva a projektemben 365 helyett?
Ez nagyon egyszerű, 2012 szökőév, ezért 1nappal tovább tart, szóval a teljes év 366 képet igényel. Ilyen szempontból most a 2013-ban kezdőknek könnyebb dolguk lesz… :D

Szabályok, nehezítések:
Néhányan nem elégednek meg önmagában azzal a nehézséggel, hogy naponta kell fotózni, még nagyobb kihívást szeretnének, aminek lehetnek előnyei is, és hátrányai is. Ezek a nehezítések általában “korlátozások”, például csak egy adott témáról hajlandó képet készíteni az illető, vagy kizárólag négyzetes vágásba teszi a képeit, vagy éppen csak önportrékat hajlandó készíteni. Az előnye ennek a nehezítésnek mindenképpen az, hogy egységesebb lesz az egész projekt, és talán az adott témában még fejleszti is a fotóst, viszont szerintem nem előnyös lekorlátozni magunkat. Például nem egy képet láttam már 365-ben, aminek tök jól állt volna más vágás, de négyzetesbe volt rakva, hogy illeszkedjen a “szabályokhoz”, ezáltal rosszabb lett a kép. Ráadásul szerintem a projekt lényege az, hogy kinyíljunk a világ felé, új dolgokat próbáljunk ki, és olyan dolgokat tapasztaljunk meg, amiket előtte nem. Szóval ebből lehet is érezni, hogy igazából még fogalmad sincs róla, hogy mit fog belőled kihozni a 365projekt, de a mostani szinteden hozod ezt a döntést, viszont pont az a lényeg, hogy a mostani szintedről továbblépj. Bármi, amire azt hiszed, hogy most jó döntés vagy jó lépés, lehet, hogy később nem fog már annyira jónak tűnni(általában így van, ha megnézed a régebbi képeid például). Ezért nem jók szerintem a korlátozások, a jövőbe nem látsz bele, nem tudod merre fog alakulni a látásmódod, és nem a legjobb kezdet, ha már most lekorlátozod.
Ennek ellenére van néhány igen jó self-portrés 365projekt, de ezekről a következő bekezdésben…

Néhány 365 projekt motivációnak:
Szándékosan nem inspirációt írtam. Itt inkább a különböző stílusokat szeretném összegyűjteni nagyjából, amik nekem nagyon tetszettek, és nagyban hozzájárultak,hogy elkezdjem a sajátom. Én nem követek 365 projekteket, csak néhányat, így nagyon kevéssel találkoztam, viszont Rivera projektjét mindenképpen meg szeretném említeni. Bár ő abbahagyta kevesebb mint 5 hónap alatt, mégis nagyon nagy hatással volt rám, és mai napig imádom ezeket a képeket. A másik ilyen R. Miska volt, az ő képei is nagyon tetszettek. Az ő projektjük után egy évet agyaltam rajta, hogy elkezdjem-e(kár volt), végül 2012-ben elkezdtem a sajátom. Igazából 2011-ben sokkal jobb lett volna elkezdenem, sokkal kevesebb dolgom volt akkor mint most, jobban ráértem volna, de mindegy…:)
Molnár Zsolt is egy nagyon jó ötlettel állt elő, ő Budapest házszámtábláit fotózta végig 1-től 365-ig.
Lukács Gabinak is van egy gyönyörű befejezett projektje 365kocka néven, ő végig négyzetesre vágta a képeket.
Baj László minden nap lefotózta a kávéját, ez is szerintem tök jó ötlet.
Rosie Hardy-t és Aaron Nace-t szerintem senkinek sem kell bemutatni. Aki pár éve fotózik, ezer százalék, hogy találkozott már a nevükkel. Rosie projektjét itt, Aaron-ét pedig itt tudjátok megtekinteni.
Alex Stoddard projektjét is érdemes végignézni, szerintem brutális képei vannak:)
David Talley is elég tisztességesen végigcsinálta, az ő képeit itt találjátok.
Dustin Diaz is nagyon jókat csinált a projektjében, és az éjszakai fotói mai napig nagyon jó iránymutatók számomra.
Magyarok közül néhányat megemlítenék, akik idén elkezdték:
Mefi szerintem elég jól végigcsinálta, és Ali Yo is ugyanott tart, mint mi.
Fejes Viktort fentebb említettem, ő is elég jókat csinált, amíg csinálta. Képei itt találhatók.
Végh Sándort pedig azért említem meg, mert ő a szülinapján kezdte, és mert hűséges Tripodcast hallgató:D Képei itt.
Majdnem elfelejtettem, Krausz Dániel is kitartóan csinálja a projektjét, ő szinte akkor kezdett el fotózni, ahogy elkezdte a 365-öt.

Honnan jön az inspiráció?
Az előző bekezdésben motivációt írtam. Miért? Mert a fenti projektek tényleg arra valók, hogy megnézzük a képeket, és generáljanak bennünk egy vágyat, hogy mi is szeretnénk ilyesmit csinálni, mi is szeretnénk erre a szintre eljutni. Ezért nagyon jó motivációként szolgálhatnak ha végignézzük azokat a képeket, viszont szerény véleményem szerint  jobb ha inspirációt/ötletet nem adnak. Ugyanis az ötleteket saját magunknak kell kitalálnunk. Sokan kérdezik tőlem, hogy honnan szerzem az inspirációt a képeimhez(nem csak a 365-höz, általánosságban), és a válaszom az, hogy mindenhonnan. Az ötletek bárhonnan jöhetnek, szóval több dolog keveredéséből keletkeznek, filmekből, képekből, egy jó beszélgetéstől, egy bizonyos érzéstől, egy élethelyzettől, tényleg bárhonnan. Onnantól pedig rajtad áll, hogy hogyan jeleníted meg egy képben a boldogságodat, bánatodat, szerelmet, haragot, unalmat, munkahelyi körülményeket, iskolai körülményeket, családot, barátokat, személyes tárgyaidat, környezeted, kajádat, stb-stb….
Sokan akik tervezik elkezdeni a projektet, azzal kezdik, hogy leírnak néhány ötletet előre. Ez max arra jó, hogy az első heted tuti meglegyen, vagy ha nagyobb terveket írsz le, akkor arra, hogy az egész év folyamán megvalósítsd őket, de én egyáltalán nem terveztem előre sosem. Itt szerintem a pillanatnyi hangulat számít, az éppen aktuális kedved és érzéseid, ezért hülyeség előre tervezni, legalábbis szerintem egy jobb fotósnál eléggé beleszámít a kép végső formájába, hogy milyen a hangulata a készítés közben, amit pedig nem lehet előre tervezni. Én legalábbis ezt a részét abszolút éreztem nagyon sokszor a képek készítése közben, visszanézve a képeket, abszolút látom is magamban a dolgokat, ahogy ránézek néhány képre. Még ha más nem is látja(annyira)…
Szóval ha most szeretnéd elkezdeni de nincs ötleted, no para, majd út közben lesznek ötletek, csak a kezdet nehéz, aztán úgyis rákényszerülsz, és lesz ötlet. Erre szerintem mindenki képes, aki nem egy üres barlangban lakik.

Kinek érdemes elkezdeni?
Az előző bekezdés utolsó mondata szerintem mindent elmond. Bárki elkezdheti szerintem. Fotósok, akik keresik az útjukat, vagy egyszerűen fejleszteni szeretnének a látásmódjukon, vagy éppen szeretnének többet fotózni, de sosem találnak témát. Ez rákényszerít, hogy találj témát!:) De az is elkezdheti, akinek semmi köze sincs a fotózáshoz, egyszerűen csak egy érdekes “kísérletnek” tartja a dolgot. Balogh András például nulla fotós háttérrel belekezdett idén mobillal, és instagram-ra töltögette fel a képeit. Szerintem ez abszolút egy követendő példa lehet. Jó esetben akár meg is szeretheted a fotózást út közben. Ha jól tudom András is már egy fényképezőgépre gyűjt…:) Bár a képei már nincsenek fent, és pár hónap után abbahagyta, mégis jó példának tartom, ráadásul szerintem neki is fog futni újra nemsoká.
A legnagyobb fotósok is minden nap fotóznak(nem csak munkát,hanem örömfotókat is), csak ők már nem hívják “365 projektnek”, mert nekik már teljesen természetes, hogy több éve minden nap fotóznak, hisz erre tették fel az életüket.
Sok olyan fotós is van,aki eléggé fent hordja az orrát, és azt hiszi, hogy ő már felette áll az ilyen dolgoknak, és hogy ő már mekkora fotós, meg hogy hülyeség az egész 365…Velük nem nagyon kell foglalkozni, ha kipróbálnák, rájönnének, hogy nem annyira könnyű ez, mint hiszik, nem mondom, vannak nagyon nagyon jó fotósok, akik nem csináltak 365 projektet, de ettől még nem nézik le. Az én szempontomból csak azt láttam, hogy azok a fotósok, akik nagy pofával lebecsülik a képeket, azok eléggé alacsony szinten vannak, és már most látszik, hogy nem nagyon, vagy csak nagyon keveset fognak onnan előrébb lépni, mint ahol most vannak. Évekig ugyanazon a szinten fognak toporogni, amikor mi már rég előrébb leszünk, bár én már most jókat röhögök rajtuk, csak ők nem tudják ezt, mert nem foglalkozok velük annyit, hogy ezt megosszam velük. Itt egyébként nem csupán a 365-ről van szó, ők általában minden újdonságot elutasítanak, és félnek kisérletezni, vagy új dolgokat kipróbálni. Csak azt képesek csinálni, amit egy fotós könyvben az alapok között elolvastak, amit már tudnak, ott érzik magukat biztonságban, és pont ezért nem fognak túl messzire jutni.

Milyen minőségű felszereléssel?
A minőség nem nagyon számít, és ez általánosan igaz a fotósokra, hogy mindig várnak a képek elkészítésével, mert “még nincs meg az az új objektív”, meg “majd ha vázat váltottam”, “nincs még elég vakum”, stb-stb. Ezért is lett az egyik kedvenc mondatom ez, amit Lara Jade blogján olvastam: “If you got an idea, do it! No excuses.”
Ha mindig arra várnánk, hogy teljes legyen a felszerelésünk, akkor sosem fotóznánk. Ha pedig nem fotózunk, akkor nem fejlődünk, és hiába nyerjük meg a lottó ötöst, ott vagyunk egy L-es objektív sorral, amivel nem tudunk igazán jó képeket csinálni, mert nincs tapasztalatunk. A képek “minősége” sokszor nem a használt technikában rejlik. Mobillal is lehet nagyon jó képet csinálni, és Hasselbladdal is(igen, azzal is) lehet nagyon szar képet készíteni. Tehát amit mondani akarok az az, hogy ha csak egy mobilod van és el szeretnéd kezdeni a 365-öt, ne tartson vissza semmi. Ha pedig már van egy DSLR-ed, akkor már tényleg nincs miért aggódnod.

Én mivel csináltam?
Én egy Canon EOS 30D-vel fotóztam szinte végig. Október közepén vettem meg a 60D-t, azóta azzal csinálom.
Objektívek, amik nekem vannak: Canon 18-55 f3.5-5.6 IS, Canon 50mm f1.8 II, Canon 85mm f1.8 USM. Persze van néhány fotó a képeim között, ami például Sigma 10-20-szal vagy Canon 35 f2-vel készült, de ez max 10db, mert ezek az objektívek kölcsönben voltak nálam.
A lényeg, hogy én mindig úgy csináltam, hogy nagyon kis méretű felszerelést vittem magammal. A markolatot sosem vettem le a 30D-ről, szóval egy középkategóriás, félprofi vázat kell elképzelni markolattal, ami már önmagában elég nagy, és általában a fix50-est vittem magammal. Vakut szinte sosem vittem, mert az már túl nagy méretű cucc lett volna. Egyébként sokszor kívántam,hogy bárcsak lenne egy Sony NEX-em, vagy valami kisebb,de minőségi gépem, de nincs, és ami van, azzal kell fotózni…:)
Ha suliba mentem, akkor simán beledobtam az oldaltáskába vagy hátizsákomba a gépet, egy obival. Ha haverokkal mentem el lazán beszélgetni vagy meginni valamit, akkor általában a fotós oldaltáskámat vittem, amibe belefér 2-3 obi+vaku, szóval akkor annyi cuccot vittem.
Ha nagy fotózásról volt kép, akkor általában egy werkfotót töltöttem fel, de ott természetesen az egész felszerelésem ott volt…
Ha pedig simán elmentem bringázni és podcast-et hallgatni a városba, akkor is csak egyetlen objektívvel mentem. Szóval összegezve szerintem tök jó dolog azzal játszani, hogy adott napon random választasz egy objektívet, és akkor azzal kell alkotni.
Az 50-est azért használtam a legtöbbször, mert jó a közepes gyújtótávolsága,mert ugyebár ez az alapobjektív(még akkor is, ha igazán FF-en él, de ez más téma). Az 50-essel nagyobb témákat is le tudtam fényképezni, ha hátrébb léptem párszor, és kisebb dolgokat is nagyon jól lehet vele lefotózni(nem bogarak szemére kell gondolni,de amiket én szerettem volna, arra elég volt), szóval nagyon jó a közelpontja is. Ráadásul elég nagy fényereje és gyújtótávolsága van ahhoz, hogy megfelelő tárgytávolság esetén kis mélységélességet és szép bokeh-t adjon. Ez az egyik legolcsóbb és legjobb ár/érték arányú canon objektív, tehát visszatérve a felszerelésre, ha valaki mondjuk hasonló cuccal szeretne fotózni mint amivel én fotóztam, akkor 70ezerért azonnal beszerezheti innen a 30D-met, és max 25ezer ft-ért simán talál hozzá egy fix50-est is. Kész is a felszerelés…;-)

Kiért vagy miért csináljuk ezt egyáltalán? Mi értelme van ennek?
Egy külső szemlélő hajlamos lehet azt hinni, hogy a nézettségért, látogatószámért, vagy reklámért csinálja ezt valaki. Lehet, hogy valaki tényleg ezért csinálja, de én ezt egyáltalán nem azért csináltam, hanem abszolút, teljes mértékben magamért. Ha 0 lájk ment volna facebook-on minden képemre, akkor is végigcsináltam volna, de természetesen a lájkok és hozzászólások néha megerősítést adtak. Szóval elsősorban magunk miatt érdemes elkezdeni, bár a fenti bekezdésekből szerintem ez abszolút lejött. A cél, hogy egy kihívást állíts magad elé, ami elég nagy ahhoz, hogy nehéz legyen megugrani, de igazából tudod, hogy minden megvan ahhoz, hogy megugord, csak kitartónak kell lenned. A cél, hogy fejlődj! Lehetnek szar napok, amikor egy kattintással túllendülsz a napi “feladaton”, de ha komolyan veszed, akkor nagyon sokat lehet vele fejlődni. Természetesen mindenki annyit fejlődik, amennyire komolyan csinálja.A határ a csillagos ég.
Természetesen nekem is nagyon jól esett, hogy a Goldenblog zsűrije beválasztotta 2012-ben a legjobb 10 fotóblog közé a 365 projektemet, de gondolom teljesen egyértelmű, hogy nem elsősorban ezért csináltam, ez csak egy megerősítés volt, hogy jó az, amit csinálok. És persze visszatérve a reklám részre, azért valamilyen szinten mindenképp jó az, ha naponta feltöltesz egy minőségi képet, és ilyen formában tudatod a néppel, hogy létezel, és aktívan tevékenykedsz, mint fotós. Előbb-utóbb, lehet, hogy az ismerőseid közül megtetszik néhány embernek és mondjuk felkérnek egy fotózásra, amiért pénzt is kapsz, vagy éppen teljesen idegenek kezdik követni a munkáid, ez alapján, és esetleg általuk később még bármi lehet. Sosem lehet tudni, de felesleges erre játszani.

Feltöltések, dátumok, késések:
Mivel az előbb megválaszoltuk, hogy az egészet önmagadért csinálod, ezért majdhogynem mindenben te is hozod a szabályokat. Persze, az nem jó, ha egy fotózás alatt ellövöldözöl 300képet, és naponta feltöltöd. Annak semmi értelme. Mint írtam fentebb, itt az a lényeg, hogy minden nap fotózz. Ennek ellenére, ha év közepén mondjuk van egy nap, amikor nem sikerült magaddal vinni a fényképezőgépet, vagy nem sikerült képet csinálni, nem dől össze a világ. Nem hinném, hogy ez okot adna arra, hogy abbahagyd a projektet. Kis késéssel feltöltesz utána kettőt, és kész. Ezt így néha-néha el lehet játszani szerintem, de azért igyekezzünk ezeket elkerülni, és a legjobb ha elő sem fordulnak, de ilyen miatt nem javaslom az abbahagyást, mert önmagadat fosztod meg a további jó dolgoktól, meg úgy általánosságban az egésztől, egy “véletlen” miatt. A feltöltésnek sem muszáj pont aznap lennie, mint amikor a kép készült, szerintem elég ha a kép elkészült aznap, úgyis a fotózás a lényeg, nem pedig az internetes feltöltés. Igazából lehet úgy is 365projektet csinálni, hogy fel sem töltöd sehova, csak erre nem nagyon gondolnak manapság már az emberek, amikor minden a “megosztás” és a social média körül forog…:)
A legtöbben így csinálják, hogy készítenek nap mint nap fotókat, és ha elmaradás van a feltöltéssel, akkor egyben feltöltik az utolsó 4-5 napra visszamenőleg a képeket. Például gondoljunk bele, amikor például elmegyünk nyaralni és nincs internet, vagy épp rohadtul nem az internettel akarunk foglalkozni nyaralás közben, akkor is elkészítjük a képeket. Sokaknak nincs laptopja se(nekem sincs), szóval megszerkeszteni sem tudnám a képeket, hiába lenne internet, tehát elkészítem a képeket minden nap(ezt csináltam például fesztiválon is nyáron), majd ha hazaértem, szépen kidolgozom őket, és feltöltöm egyben az egész hétre valót, ha annyi ideig voltam távol.
Nekem még egyéni szabályom volt, amit magamnak hoztam, hogy akkor van vége a napnak, amikor lefekszek aludni. Tehát így a feltöltések is sokszor nyúltak akár hajnali 2-re, vagy épp volt olyan is, amikor éjfél után kezdtem keresgélni a házban valami témát, és akkor fotóztam, majd hajnali 1-kor feltöltöttem. Ilyen szempontból a legdurvább ez a képem volt, amit hajnali 3:48-kor, hóvihar közepette csináltam egy brutálisan hideg téli éjszakán:)

Hová töltsük fel?
Ahová jól esik, mindenkinek megvan a maga kedvenc képfeltöltő szolgáltatása, de akár többre is fel lehet tölteni. A Tumblr szerintem egy nagyon jó képmegosztó felület, mert lehet követni az embereket rajta, és nagyon jól testre lehet szabni a felületét a saját oldalunknak. Nagyon sok igényes és ingyenes téma közül választhatunk, amik segítségével nagyon szép oldalt készíthetünk a 365 projektünknek. Képmegosztó a Flickr is, bár ott nem lehet saját kinézetet adni az oldalunknak, de mégiscsak egy eléggé elterjedt fotófeltöltő weboldal, és innen terjedtek el a 365 projektek is elsősorban. Azonban hátránya a kötött kinézeten túl, hogy ingyenes accounttal csak 200képet tölthetünk fel, szóval nem fér fel a 365 kép, csak ha fizetünk a pro accountért. Ezért én nem ajánlom a flickr-t, csak akkor, ha már nagyon sok aktív ismerősöd és követőd van ott, és nem akarsz még egy oldalt a nullából népszerűsíteni. Ha jelenleg minden képedre rámegy 20-30komment flickr-en, akkor érdemes oda tenni a képeket, másképp szerintem nem nagyon. Flickr-hez nagyon hasonló a 500px is, ennek egyel szebb a felülete, fizetős accounttal már saját kinézetet is adhatunk az oldalunknak, én nem használom, szóval további korlátait nem tudom. Tölthetjük Instagram-ra is a képeket(jelenleg elég népszerű ez az oldal, bár nem erre találták ki), és a négyzetes vágás is korlátozhat minket. Végül, ha már Instagram, akkor említsük meg a Facebook-ot is, ugyanis a legtöbb ismerősünk ott követ minket, és a legtöbb visszajelzés is szerintem onnan jön. Viszont a Facebook meg nagyon csúnyán tömörít, és sokszor elrontja ezzel az egész képünket, amiknek a szerkesztésére rászántuk az időt, és elvárnánk, hogy mások is úgy lássák, ahogy mi szeretnénk. Összegezve tehát szerintem a Tumblr a legjobb megoldás, mert nem tömöríti a képeket, bármennyit feltölthetünk, és gyönyörű skint adhatunk az oldalunknak és még követhetnek is rajta az emberek. Mindent tud, amit a többiek csak együtt tudnának, viszont én a Tumblr mellett azért Facebook-ra is feltöltöttem, és linkeltem a képek mellé a Tumblr oldalt.

Miért nincsenek komolyabb modellfotók a 365 projektben?
Azért mert egy komolyabb modellfotót sok időbe telik megcsinálni. Habár volt néhány képem idén, ami beletartozik ebbe a körbe, mégsincs benne a projektben, azért, mert egy komoly modellfotózásra alapból rámegy egy egész nap. Mikor hazaér az ember, hullafáradt, és olyankor nem érdemes retusálni, mert úgysem lesz az igazi. Egy ilyen fotó esetén a retusálás is több óráig tarthat, ami szintén egy nagyon fárasztó és hosszú procedúra, plusz sokszor érdemes a retus után kicsit kiszellőztetni a fejünket, vagy akár aludni rá egyet, és újra friss szemmel megnézni a képet. Ha itt még találunk valami hibát, akkor azt megint időbe telik javítani, stb-stb, szóval több napos procedúra is lehet egy igazán komoly kép, ezért nincs a 365-ben nekem ilyesmi, mert nagyon sok időt elvett volna. Ha egy komolyabb fotózásom volt aznap, akkor általában egy közös képet vagy egy werkfotót tettem fel a projektbe.

Haters gonna hate:
Tudjátok hogy van a mondás, ha valaki utál, akkor valamit biztosan jól csinálsz. Ez mindenre igaz, és itt is előjön. Ha az internetre feltöltünk valamit, akkor már teljesen természetes, hogy számíthatunk a trollokra. Ezt nem lehet kikerülni, mindig van egy-két gyökér, aki beírogatja a hülyeségeit a képek alá. Ha nem a jószándékú kritikát vagy egy jogos észrevételt látok, akkor én teljes nyugalommal törlöm az adott kommentet és csinálom tovább a dolgom. Ilyen egyszerű. Nem kell velük vitába szállni, nem kell nekik magyarázkodni hogy miért olyan a kép, és nem kell mondani nekik azt sem, hogy próbálják ki, hogy milyen is a 365 projekt és akkor dumáljanak. Egyszerűen delete és kész. Emiatt senkinek se menjen el a kedve a fotózástól vagy a projekttől. Egyébként én is érzem ha egy kép éppen rosszabbul sikerült mint a többi, vagy nem fektettem bele annyi energiát, mint a tegnapiba, de tudom, hogy ez egy ilyen nap volt, és lesznek is még ilyen napok, de legalább töltöttem fel valamit. Igyekszem mindig minél jobbakat csinálni, de beszaladhatnak szar képek is, amik önmagukban semmit sem érnének, de a 365 projektben, részét alkotják egy nagy egésznek, és én felvállalom a rosszabb képeket is, ez is én vagyok, ezt is én csináltam, és ez is az én projektem része. Senki sem tökéletes, mindenkinek lehetnek rossz napjai, mindenki lehet beteg, stb-stb, ez benne van, ilyen az élet, el kell fogadni.

 

Rám milyen hatással volt a saját 365 projektem?
Szerintem sokmindent megváltoztatott, először is sokkal jobban megszerettem a fotózásnak ezt a részét. Például Rivera is mondta a podcast-ben, amikor vele beszélgettünk, hogy ő miután félbehagyta a projektet, sokáig nem fotózott és elege lett az egészből. Velem ez máshogy alakult, én a 365 előtt már alig fotóztam ilyesmi dolgokat, mint amit a 365-ben. Teljesen megfeledkeztem a körülöttem lévő világról, és csak a modellfotóval foglalkoztam. Mivel a körülöttem lévő világot figyelmen kívül hagytam, így az inspiráció sem jött sehonnan, és már kezdtem azt érezni, hogy megakadtam egy bizonyos szinten. Nem voltak új ötleteim. Csomó modellt találtam, akiket le szerettem volna fotózni, de ez önmagában kevés volt, mert nem volt rájuk ötletem, hogy vajon hogy is fotózzam le őket? Ez pedig így visszanézve nagyon nem volt már jó. Így, hogy elkezdtem a 365 projektet, kicsit visszaszorította a modellfotózást, kinyitotta számomra a fotózás többi részét, amit már elfelejtettem. Úgymond visszavitt az alapokhoz, és ez nagyon jól jött. 2012-ben 3db modellfotózásom volt összesen, amiket saját projektként csináltam, nem pedig munkából. Viszont most, hogy így kicsit pihentettem a dolgot, nem erőltettem semmit, ez szerintem meghozza a hatását hosszútávon, és 2013-ban újult erővel vissza tudok térni a modellfotózásba, már van is jónéhány ötletem, szóval tök jó lesz. Persze az is közrejátszott, hogy idén elindítottuk a Tripodcast-et is, ami szintén sok időmet elvette, plusz a 365 is ugye, és ráadásul sok olyan fotózás is volt, amit munka jelleggel csináltam, és ezek mellett már tényleg nem fértek bele a saját magamnak való modellfotózások.
Megtanultam észrevenni a kis dolgokat, a dolgok részleteit, és azt is, hogy hogyan lehet jó képet csinálni akkor is, ha nincs előttem szinte semmi téma. A jó fotós bárhol, bármikor talál jó témát magának, viszont ehhez el kell érni egy szintet. Nekem a 365 segített elérni ezt a szintet. Előtte ha kimentem az utcára, nem találtam semmi témát, amire azt mondtam volna, hogy “megéri” lefotózni. Mostmár találok.
Megtanultam határidőre dolgozni. Itt azért mindig érdemes aznap feltölteni a képet, szóval nem lehet szarozni, nem lehet pihentetni 1-2 napig a képeket ráérősen. Azonnal megcsinálni, és fáradtan is “friss szemmel” és objektíven kell ránézni a képekre, és feltölteni. Ezt a “képességet” is fejlesztette szerintem a projekt, és a munkában is érezhető, hogy manapság már sokkal gyorsabban és határidőre át tudom adni a megrendelt képeket. Ez korábban nem feltétlen volt így sajnos, bár az is lehet, hogy csak felnőttem a feladatokhoz, és ehhez nincs köze a 365-nek, nem tudom…
Aminek még nagyon örülök, hogy tényleg szinte mindenhová vittem a fényképezőgépet, és ezáltal olyan képeket tudtam elkészíteni, amiket másként nem tudtam volna.Néhány példát mondok,  ez a mosoly például, egyik kedvenc képem lett az egész projektből. Vagy például ez a kép Sáriról, ahogy teljesen véletlenül találkoztunk a városban, és természetesen nálam volt a gép, hopp, akkor lőjünk napiképet! Olyan jól sikerült ez a kép, hogy még a nyomtatott portfoliómban is benne van. Vagy ha simán egy haverral találkozok az utcán,ahogy kutyát sétáltat, hopp napikép. Normál esetben nem fotóztam volna állatkertben, de így igen, vagy nem csináltam volna sosem tájképet, de most akkor mégis. Vagy épp a buszon sem veszem elő a kurva drága fényképezőgépet, de a 365-ért előveszem. Fesztiválra el sem vittem volna a fényképezőgépem, ha nincs a 365, de mégis utólag visszanézve nagyon jól tettem, hogy elvittem.
Ki tudtam próbálni új dolgokat is. Sosem csináltam például ételfotót, de most kipróbáltam. Mindig szerettem volna Tilt-shift hatású képeket készíteni, de sose vitt rá a lélek. Idén megcsináltam. Régóta tetszettek a Duplaexpós képek is, érdekesnek tartottam őket, de nem csináltam sosem. Idén ez is megvolt.
Megtanultam képeken keresztül kommunikálni. Ha például ki akartam írni facebook-ra, hogy meglett a fotós szakmám, nem írtam ki, hanem csináltam hozzá egy képet(ahogy egy fotósnak illik), és így mondtam el. Szóval remélem érezhető, hogy mennyi jó élményt adott ez az egész nekem, és mennyi jó emlék marad meg kézzelfoghatóbb formában. Szerintem nagyon jó dolog, ha az ember sokat fotózik és dokumentálja a különböző élethelyzeteit, hogy később, évek múlva visszanézhesse, éppen ezért nagyon jónak tartom, hogy erre a felismerésre rávezetett a 365, és a jövőben mostmár sokkal több helyre fogom vinni a fényképezőgépem, mint a 365 előtt és ugyanúgy készíteni fogok hasonló képeket, csak maximum más formában archiválom, vagy épp nem publikálom, vagy majd ide a blogra kerül ki egy-egy csokor. Meglátjuk.

Tudom,hogy jó hosszú poszt lett, ha idáig eljutottál, köszönöm hogy végigolvastad!:)

17 Hozzászólás

Jó kis poszt.

Én is azért szeretem a projektet, mert tavaly összesen 110 képet töltöttem fel, idén vagy ötszázat. Sokkal többet fotóztam, és kialakult bennem a leszarom elv, viszem mindenhová a gépet, nem féltem, előveszem és bármilyen helyzetben használom. Persze a képek nagy része említésre sem méltó, de nem is ez a lényeg.

Jaja, ez a leszarom elv egy jó szó, én is így vagyok vele:)

@bajla: Jajjj, erre emlékszem is, bele is írom a posztba:D

Nagyon hasonló gondolatok fogalmazódnak meg bennem is, örülök, hogy ezt így egyben láthatom leírva. Köszönöm!

Én is most fejezem be a 365 napos projektemet:

http://www.flickr.com/photos/azalkimista/

Először is: Isten áldja Mefit amiért retweetelte ezt a postot! ((:

Másodszor: pár napja kezdtem el én is gondolkodni egy saját 365 projekten, de félek, hogy néha túl lusta lennék hozzá. Egy Canon 1100D-m van, a legkisebb obim 18-55mm-es. Nem nagy, de sokszor így sem tudom magammal vinni (ugye a nők rengeteg mindent cipelnek így is magukkal :D ). Mobillal nem akarom csinálni, mert egy fajta minőséget szeretnék vele elérni. Nem azért hogy később mindenki felkérjen fotózni, hanem mert szeretek minőségi munkát kiadni a kezemből, és a 365 nem egy napi Instagram-fun számomra.
Most, hogy elolvastam a postod, jobban belelkesedtem a témára. Lehetnek lustább napjaim, de ahogy Te is írtad, épp az a lényeg hogy erre rá legyek kényszerítve és megtanuljak határidőre dolgozni. Téma szerencsére mindig van, én a spontán dolgok híve vagyok (láthatod a képeim között is ha érdekelnek).
Köszönöm ezt a terjedelmes és nagyon jó írást, egy embert már tuti sikerült “rávenned” erre a témára, + nyertél egy újabb követőt (;

Végh Sándor on 2012-12-30 at 16:08 Válasz

@Stefanie: sztyui nagyon eltalálta az írást, de te is nyertél egy követőt :D

@Végh Sándor: Csatlakozom én is Sándorhoz. + 1 követő részemről mindkettőtöknek. :)

Amúgy hasonlóan Stefanie-hoz én is elég rég agyalok egy 365 projekten. Tesztként el is kezdtem idén egy 52 hetes küldetést, aminek már a 40. hetét taposom.

Ennek, valamint sztyui posztjának hatására viszont elhatároztam, hogy 2013 első napján én is nekiállok. Igaz, hogy így 3 hónapon keresztül 2 küldetést fogok csinálni. De talán megbirkózom a feladattal. :)

@Ramen: Hehe, főleg ha megengeded magadnak, hogy legyenek átfedések:D Úgy akkor a heti projekttel könnyű dolgod lesz, mert csak mindig kiválasztod az azon a héten készült képek közül a legjobbat és kész :P

úgyis új év kezdődik, meghoztad a kedvemet, köszi! :)

Köszi a biztatást, erőt vettem én is magamon, nem halogattam úgy, mint tavaly s már fent is az első kép:)
http://atom365.tumblr.com/

A sok komment miatt én is úgy döntöttem, hogy elkezdem, nem várok egy évet. Csak még a tumblr-el és angollal harcolok… Bár a többiek képeit elnézve elég gyenge felhozatalom lesz.

Köszönöm az inspirációt :) Január 5-én elkezdtem én is. :)
http://nandography365.tumblr.com/

Fantasztikus Blog!
Én mindenkinek ajánlanám amikor elkezd fotózni bárki is! :)
————————

Szólj hozzá!

Please correct form

Kötelező*